1,1. Az Úrnak igéje, a mely lőn Jóelhez, a Petuel fiához.
1,2. Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében?
1,3. Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak, és a ti fiaitok az ő fiaiknak, és azoknak fiai a következő nemzetségnek.
1,4. A mit a sáska meghagyott, megette a szöcskő; és a mit a szöcskő meghagyott, megette a cserebogár; és a mit a cserebogár meghagyott, megette * a hernyó. * Jóel. 2,25. 1,5. Serkenjetek fel részegek és sírjatok, és jajgassatok mind, ti borivók a mustért, mert elvétetett az a ti szátoktól!
1,6. Mert egy nép jött fel az én földemre, * erős és megszámlálhatatlan, fogai, mint az oroszlán fogai, és agyarai, mint a nőstény oroszláné. * Jóel. 2,2. - Jóel. 2,11. 1,7. Pusztává tette szőlőmet; összetörte fügefáimat, mezítelenre hántotta és széjjelhányta; fehérlenek annak ágai.
1,8. Keseregj, mint a szűz, a ki gyászba öltözik az ő ifjúsága férjéért.
1,9. Kifogyott az étel- és italáldozat az Úrnak házából; gyászolnak * a papok, az Úrnak szolgái. * Jóel. 1,13. 1,10. Elpusztíttatott a mező, gyászol a föld; mert elpusztíttatott a gabona; kiszáradt * a must, kiapadt az olaj. * Hós. 2,8. 1,11. Szégyenüljetek meg, ti szántóvetők; jajgassatok szőlőművesek: a búzáért és az árpáért; mert elveszett a mező aratása!
1,12. Elszáradt a szőlőtő; a fügefa elhervadt; a gránátfa, a datolyafa és az almafa, a mezőnek minden gyümölcsfája * kiaszott. Bizony kiszáradott az öröm az emberek közül. * Jóel. 1,7. 1,13. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Jajgassatok, ti oltár szolgái; jőjjetek és háljatok gyászruhákban, Istenem szolgái; mert megvonatott * az étel- és italáldozat Isteneteknek házától. * Jóel. 1,9. 1,14. Szenteljetek * bőjtöt, hirdessetek gyűlést; gyűjtsétek egybe a véneket, a földnek minden lakosát az Úrnak, a ti Isteneteknek házába, és kiáltsatok az Úrhoz. * Jóel. 2,15. 1,15. Jaj ez a nap! * Bizony közel van az Úrnak napja, és mint a pusztítás, úgy jön el a Mindenhatótól. * Jóel. 2,1. Ésa. 13,6. 1,16. Hát nem szemünk láttára irtatott-é ki az élelem, az öröm és vígasság Istenünk házából?!
1,17. Elsenyvedtek a magvak barázdáik alatt, elpusztultak a gabonás házak, összedőltek a csűrök; mert kiaszott a gabona.
1,18. Mint nyög a barom! Megháborodtak a marha-csordák, mert nincs legelőjük; bűnhődnek még a juhnyájak is!
1,19. Hozzád kiáltok Uram, mert tűz emésztette meg a puszta virányait, és * láng perzselte le a mező minden fáját. * Jóel. 2,3. 1,20. A mező vadai is hozzád esengenek, mert kiszáradtak a vizeknek ágyai, és tűz emésztette meg a puszta virányait.
2,1. Fújjátok a kürtöt * a Sionon, és rivalogjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. * Jóel. 2,17. 2,2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről * nemzetségre. * Jóel. 1,6. 2,3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
2,4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
2,5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
2,6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
2,7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
2,8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
2,9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
2,10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
2,11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki * állhatja ki azt? * Jóel. 1,15. 2,12. De még most is így szól az Úr: Térjetek * meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. * Jer. 4,1. 2,13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, * és bánkódik a gonosz miatt. * 2 Móz. 34,6. 2,14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, * és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?! * Ámós. 5,15. Jón. 3,9. 2,15. Fújjatok kürtöt a Sionon; * szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést! * Jóel. 1,14. 2,16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
2,17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő * Istenök? * Zsolt. 42,11. Zsolt. 79,10. 2,18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
2,19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
2,20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
2,21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
2,22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
2,23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
2,24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a * mustot és az olajat. * Jóel. 3,13. 2,25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett * a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem. * Jóel. 1,4. 2,26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
2,27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
2,28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet * minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. * Ésa. 44,3. Csel. 2,17. 2,29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
2,30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
2,31. A nap * sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja. * Jóel. 3,15. Ezék. 32,7. Ezék. 32,8. 2,32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, * megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak + közt lesznek azok, akiket elhí az Úr! * Róm. 10,13. + Ésa. 10,21. Ésa. 10,22. Abd. 17,1.
3,1. Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:
3,2. Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, * és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen; * Jóel. 3,12. 3,3. Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.
3,4. Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam * állani; nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat! * Ezék. 26,2. Ezsdr. 1,1. - Ezsdr. 1,11. 3,5. Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;
3,6. És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, * hogy messze vessétek őket határaiktól: * Ezék. 27,13. 3,7. Ímé, kiindítom * őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat. * Jer. 25,12. Ezsdr. 1,1. - Ezsdr. 1,11. 3,8. És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.
3,9. Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!
3,10. Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!
3,11. Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!
3,12. Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.
3,13. Ereszszétek néki a sarlót, * mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk! * Jóel. 2,24. Jel. 14,15. - Jel. 14,20. 3,14. Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!
3,15. A nap és hold * elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket; * Jóel. 2,10. Jóel. 2,31. Ezék. 32,7. Ezék. 32,8. 3,16. Az Úr pedig megharsan a Sionról * és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége! * Jóel. 2,10. Jer. 25,30. 3,17. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, * a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, + és idegenek nem vonulnak át többé rajta. * Zsolt. 132,13. Zsolt. 132,14. + Ésa. 4,2. - Ésa. 4,5. 3,18. És majd azon a napon * a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad + az úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét. * Jóel. 2,23. - Jóel. 2,26. Ámós. 9,13. Ámós. 9,14. + Ezék. 47,1.Ezék. 47,9. 3,19. Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak * azoknak földén. * Ezék. 25,13. Ezék. 29,9. Ezék. 32,15. 3,20. De a Júda örökké * megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre. * Ámós. 9,14. Ámós. 9,15. 3,21. És kitisztítom * vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye! * Ésa. 4,3.
